2017. augusztus 14., hétfő

Így kerek

"Elgondolkodott  már bárki is azon, a törődésnek, önfejlesztésnek, igényességnek  hány fokozata, területe is lehet  egy ember életében?  Az, aki sokat olvas, nem törődik magával? Az, aki a konditerem helyett a könyvtárban tölti az idejét, vesztes?  Az, aki számára a lelki fittsége, nyugalma, békéje a legfontosabb a  világon, az igénytelen?  Egy tudós kevésbé értékes, mint egy fitnessmodell?  Egy sütni imádó cukrász, egy kertjét rendezgető hobbikertész, egy vasútmodelleket türelmesen építgető férfi, egy békés természetjáró, egy „csakanya“ csak úgy nyerhet pozitív elbírálást, lehet értékes, ha mindezt kockahassal, makrókat számolva, fehérjeturmixot kortyolgatva teszi? S igen, fordítva is igaz mindez, nem arról van szó csupán, hogy a gombócok lázadnak a kockahasak ellen. Én ugyanúgy értékesnek tartom azt az embert, aki a  teste karbantartását tartja a legfontosabb dolognak, de ettől ő még nem  lesz nálam automatikusan jobb vezető, társ, ember.
Kinek van joga egy jellemzője,  alkata  alapján leminősíteni, vagy kiemelni másokat?  Normális irány az, ha mindezt a mai világ sikeremberei már nem csak sugallják, hanem ki is mondják?"



A teljes írást itt olvashatjátok el:

Kövessetek minket a Mert nőnek lenni jó Facebook oldalán is, ahol további érdekes tartalmakkal, gondolatokkal találkozhattok.


2017. augusztus 8., kedd

A segítségeteket kérném

Bár a Superwomanatwork oldal már egy ideje passzív, mégis látom, hogy idejöttök, kerestek és ennek én továbbra is mérhetetlenül örülök.

Ahogy azt néhány hete megírtam, nem tűntem el, de az írásaim ezentúl már a www.mertnoneklennijo.com oldalunkon találhatóak meg.


Ez az oldal egy felvidéki magyar online magazin, amelyet saját erőből, Krisztina barátnőmmel együtt hoztunk létre.

Nagy út, mire ez az oldal is annyira ismert és keresett lesz, mint az eddigi blogjaink, de mi hiszünk benne, hogy megéri végigjárnunk ezt az utat.


Ti is segíthettek nekünk ebben egy kicsit, ha hírt adtok a Mert nőnek lenni jó webmagazinunkról, ahová titeket is szeretettel várunk. Minden nap új cikkekkel jövünk, melyeket a maguk területén tehetséges, felvidéki magyar hölgyek írnak.

Köszönjük, ha benéztek hozzánk!

Iveta


2017. augusztus 2., szerda

28 óra, 1300 kilóméter - egy instant horvátországi nyaralás története

Legújabb írásomat a www.mertnoneklennijo.com oldalon olvashatjátok:

http://www.mertnoneklennijo.com/index.php/eletmod/148-28-ora-1300-kilometer-egy-instant-horvatorszagi-nyaralas-tortenete



2017. július 11., kedd

Mostantól új helyen

Kedves olvasóim, ismerőseim, bloggertársaim,


Akik figyelemmel követik a tevékenységemet, bizonyára tudják, hogy három éve aktívan része az életemnek a Mert nőnek lenni jó (MNLJ).

Hogy mi is ez? a MNLJ kezdetben évi két alkalommal szervezett egész napos, beszélgetésekkel tarkított szemináriumokat nők számára.
Mészáros Krisztina, a MNLJ megálmodója mellé a második rendezvényen csatlakoztam, mint vendég. Attól a pillanattól fogva egyre sorosabb volt a barátságunk és hamarosan társa is lettem a rendezvény megszervezésében, a műsorvezetésben és a rendezésben is.
A tevékenységünk azóta lényegesen több dolgot takar már, hiszen egy évvel ezelőtt elkezdtük rendszeres, tematikus, beszélgetős klubestjeink szervezését is, megalakítottuk a MNLJ polgári társulásunkat, ez év májusában elindítottuk Önismeret és önszeretet csoportmunkáinkat, most pedig egy újabb hatalmas lépéshez érkeztünk. A tegnapi nappal ugyanis elindítottuk a www.mertnoneklennijo.com oldalunkat.



Ez az oldal kezdetben egy közös weboldalnak indult, amely begyűjtötte volna eddigi írásainkat, a sajtóban megjelent cikkeinket, beszámolt volna a rendezvényeinkről.
Aztán végül továbbgondoltuk a történetet. Merthogy a MNLJ nem csak mi ketten vagyunk, a MNLJ mára egy aktív közösség, amelyből az évek során nagyon sok érdekes és tehetséges embert bemutattunk a szlovákiai magyarság számára.
Szerettük volna, ha  ezek a kapcsolatok megmaradnak, nem korlátozódnak egy beszélgetésre, riportra, ezért a weboldalunk indulása előtt felkértünk 17 fiatal, szlovákiai magyar tehetséges embert, hogy legyen társunk az oldal megalkotásában. Ők mind egy egy színt hoznak az oldalra, bemutatva munkásságukat, gondolataikat, tehetségüket és mi reméljük, hogy  így számos példaképet mutathatunk be az itteni közösségnek.
Nagy feladat ez, teljesen önerőből, saját forrásokból hoztuk létre mindazt, amit itt láthattok. Napról napra jobban megy a szerkesztés, sokat tanulunk, van ebben egy hatalmas segítségünk Kovács Krisztián személyében, aki mérhetetlen türelemmel válaszol az ezredik kérdésünkre is. S bár sokszor szégyenkezünk már az újabb kérdések esetében, de mentségünkre szolgáljon az, hogy mi tényleg valami hosszútávút, maradandót, értékeset szeretnénk létrehozni.
Tegnap életre kelt hát az oldal, amely egyfajta webmagazin jelleggel fog maj működni, folyamatosan bővülő tartalommal. Jelenleg nagyjából 120 clikket olvashattok tőlünk. A menüben lapozva a Rólunk részben megtalálhatjátok munkatársaink névsorát is, képeikre kattintva pedig elolvashatjátok bemutatkozó gondolataikat is.
A menüben lapozgatva tudtok keresgélni az egyes bejegyzések között.
Én bízom benne, hogy továbbra is keresni fogjátok az írásaimat - ezután már ezen az oldalon és nem a Superwomanatwork blog oldalán.
A FB csoportunkban is szeretettel várunk titeket, hiszen a témák nagyrésze az országhatár mindkét oldalán egyaránt érdekes és aktuális lehet.

Köszönöm, hogy eddig itt voltatok és hiszem, hogy az új oldalon is találkozom majd veletek. Ott is lehet komentelni, sőt, kötelező, - nekem legalábbis nagyon jól esne, ha felbukkannának a neveitek egy egy bejegyzés végén a hozzászólások közt.

Sziasztok,

Iveta



2017. április 13., csütörtök

Gyurma, szesz, rock&roll

Hajnali 2 óra 37 perc van. Most indítottam el a mosógépet. Igen, most.

Amikor tegnap este lefeküdtem, még nem is sejtettem, hogy:
-  pár órán belül lesz egy inteligensen ragacsos  élményem az ágyban,
- 2 óra 10 perc környékén egy klasszikus és  néhány agyi infarktusom, amelyeket lábon kihordok, miután elolvasok egy a gyártó által közölt viccesnek szánt, de provokációnak felfogható használati utasítást,
- leküzdöm magamban azt az ösztönös vágyat, hogy felkeltsem a gyereket és lekapjam így az éjszaka közepén mind a tíz körméről,
-  ezt követően egy mély levegő, nó pánik, nó pánik egyperces  mantrázás után csak úgy dőlni fog rólam (nem belőlem) a jó kis ötvenes házipálnika szaga.

Na de hogy tegyük tisztába a dolgokat: ismeritek azt az érzést, amikor húz az ágy, szinte belesüppedsz, odatapadsz, nem enged? Rossz alvó vagyok, így furának is éreztem ezt az egészet úgy tudat alatt. Arra keltem félkómásan néhányszor ebből  a három órásra sikerült fene nagy alvásból, hogy ahh, beleragadok az ágyba! Aztán két órakor már a kezem is beleragadt, valami fura anyag volt az ujjaim között és akkor ráeszméltem, hogy a gyerek becsempészte azt a nyomorult inteligens gyurmát  az ágyamba!!! 
Azt, amelyik nem porlik, szárad,  ... csak olvad, folyik és ragad.




Hozzáteszem, hogy nekünk nincs inteligens gyurmánk, mert én eddig keményen ellenálltam, hiába könyörögtek a gyerekek érte, nem engedtem be a házba a cuccot.  

Pár napja a kicsi  sapjákának belső része furán ragacsos volt, mikor hazaért az oviból. A haja is, meg is mostuk azt gondolván, hogy  valami édes cucc ragadt belé, bár én semmiféle illatot nem éreztem rajta és a mosás ellenére az ujaimmal szedtem le az anyagot a hajszálairól. A nagyobbik lányom a fagyira terelte a gyanút és nem is oldottuk ezt tovább, merthogy nem volt más gyanúsítottunk.  Mostanra persze összeraktam, hogy a négyéves a sapkájában csempészett haza az oviból egy darabka inteligenciát.

Ezen felismerések után már kellően felébredtem és  tudatosult bennem, hogy az a bizonyos  ágyba húzó érzés  
( ezt hittem mély álomnak bakker ) az egész bal karom felől nem más, mint  ez a ragacs és pont akkor, amikor fázva,  az én szerelmetes szépséges köntösömet is magamra húzva aludtam el az ágyban!!!

A kezdeti pánik után azzal nyugtattam magam a mosdó felé tartva, hogy az inteligens gyurma elég okos kell hogy legyen ahhoz is, hogy kimásszon a ruha anyagából. Miután rágugliztam  a neten, ilyen mondatok csaptak pofán:

"Hát ha intelligens, kimegy ha megkéred."
" Indíts kártérítési pert a gyártója ellen."
" Nekünk az ágyneműbe ragadt, próbáltam a fagyasztásos módszert (rágónál beválik), itt sajnos semmi eredménye nem volt. Végül kitépkedtem, leszedegettem amennyire bírtam, de az ezüstszürke szín benne maradt a rózsaszín takaróhuzatban. Azóta mostam többször is, semmi változás. 
Ha valaki tud valamilyen megoldást, én is szívesen fogadom."


Agyi érgörcs, egyes csapó! 
Hát most aztán WTF?

Ó, tuti van a gyártónak oldala, biztosan lesz ott a FAQ részben egy hasonló kérdés, nézzük gyorsan!!!
Mi okosat találok ott, egy professzornak nevezett pszichopatán vigyorgó szemüveges figura képe alatt?


Agyi érgörcs, kettes csapó!
Miután kitisztul a látásom, olvasom tovább:


S ahhoz, hogy teljesen leamortizálódjak agyilag és érzelmileg, elég olvasnom a gyártó utolsó, maradjunk annyiban hogy egy kicsit, pikánsan provokatív, pofádba röhögős tanácsát:


Titkoz hozzávaló! Talán! Inteligens! Muhaha!!!


Már a hármas csapónál tartok. Honnan a jó büdösből szerzek én hajnali kettő körül tiszta izopropil - alkoholt???

A folt a köntösön hatalmas, megszakad a szívem, mert én ebbe a cuccba bele vagyok szerelmesedve, amióta megvettem és akkor így járok vele, tessék!

Kisírom és kisajnálom magam. Fiatal vagyok, gyorsan rehabilitálódom így a harmadik összeomlás után. 

Most lép életbe a kreatív ember a magyar című fejezet. Merthogy ha ez nincs, akkor nézzük, mi is van otthon???

Van itt szesz, a bulis laposüvegemben ( most ez elég alkeszosan hangzik, tudom, de mentségemre szóljon, hogy ha akkora piás lennék, nem lenne az üvegben a cucc már negyedik hónapja)!!!
A decemberi Budapest Arénás Ákos koncertre tartva sajnos  akaratunk ellenére is komolyan át kellett fertőtlenítenünk a  bélrendszerünket, mert akkoriban tombolt a jó kis hányós hasmenős első felvonása és hát nem hagyhattuk, hogy minket is letaroljon, így végig,módszeresen gondoskodtunk a megelőzésről.

Akkor nem is gondoltam, hogy ez a szesz mostanra második alkalommal is segít majd rajtam. Tudom, ki főzte, ha nem is hetven, de 50%-nyi alkohol ebben is biztosan van. Mivel más munícióm nem igen van már,  s én  menteni akarom  a menthetőt, így ráöntöm az egészet a köntösömre. 

Hajnali kettő húsz. Pálinkaillatban úszom. Ha most valaki látna, ahogy enyhe pszichózisban rázom ki az utolsó csepp piát a laposból, .... hát nem is tudom,mit gondolna.
De már mindegy is, mert pálinkaszag ide vagy oda, a gyurmamaradvány felszívódik!!! Eltűnik, komolyan!!!
Mámorosan, a körtepálinka gőzétől megrészegülve táncolok a konyha közepén.
Hát mégis? Lehetséges ez??? Megszabadultam tőle??? Inteligensebb vagyok a gyurmánál???

Visszalesve a provokátor weboldalára látok még megjegyzéseket holni lehetséges színfoltokról a ruhán, amelyeket nekem esélyem sincs meglátni, lévén, beáztattam pálinkába a köpeny teljes bal felét, így jobbnak látom átdörzsöni azt egy kevés (sok) folttisztító folyadékkal is, a gyártó tanácsai alapján.
S hogy biztosra menjünk, bepakolom a cuccot a mosógépbe. 
Azt pedig ünnepélyesen megfogadom ebben a szeszes pillanatban, hogy nálunk az inteligens gyurma továbbra is tiltólistán marad!

Itt tartunk most.  Mostanra 4 óra 11 perc van. Zombinak érzem magam, de lassan kezdek magamhoz térni. A mosógép most fejezi be a mosást. 

Micsoda éjszaka volt ez! Az adrenalin az egekben! Csak úgy folyott a szesz! Ezek után mondja azt bárki is, hogy a harmincas, kisgyerekes anyák nem tudnak élni!!!



2017. március 29., szerda

Nincs szuszogás


A nagymamánál alszik a két gyerek. Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt  szorosan mellém. Szorít, nem enged el. Nem beszél, csak képeket  vetít az agyamba azokról a mai történésekről, amelyeket másként  is meg lehetett volna élni. Hozzánk méltóbban.  Kiabálás nélkül, parancsszavak nélkül. Büntetés nélkül.

De ezek mind megvoltak és bár a szoba, az a bizonyos, amelyben  (Vekerdy után szabadon) egy ösvénynek is elégnek kellene lennie, hogy én boldog anyuka   legyek, a gyerek meg igazi szabad lélek, őserdő maradt, benőtt, fojtogató indákkal teli.
Én ennek ellenére mégis  minden elvemet és „ti innét addig ki nem mentek“  típusú fenyegetésemet félretéve  fél perc alatt pakoltam össze a két vándortarisznyát és kötöttem fel négy darab utilaput a gyerekek talpára, mikor a mama felajánlotta, ma éjjel nála alhatnak.
„Menjetek csak! Jobb lesz így mindenkinek. Mama mama lehet, ti unokák, én meg talán újra Iveta.„

...

Nincsenek gyerekek.  ... Oké, oké, mit is kezdjünk ezzel a hirtelen megváltozott helyzettel??? Elég a takarításból, a gondokból,  a hülye, önmarcangoló gondolatokból,  ... irány az élet, csapjunk bele a lecsóba! Tudod, csak úgy  mamisan.
Egy kis csavargás a fővárosban, egy kis Ikea túra, ahol minden szoba rendezett és én bármelyikben ott maradnék egy éjszakára vagy akár egy életre is, majd egy kis vacsi. Nyugis, „lájtos“.  Olyannyira lelkes vagyok, hogy még a párom is elhiszi, ez akár egy normális este is lehet. Nekiindulunk hát a nagyvilágnak, vigyázz élet, jövünk! Ketten, gondok, gyerekek nélkül.


Nézem a sötét tájat az ablaküvegen át, idegennek érzem magam a saját életemben. Legyen vége az útnak!  ... Jussak ki végre az áruházból!  ... Fizessünk már, túl sok az ember az étteremben!  ... El innen, ki innen! Menjünk már haza!!! Csak ott jó, csak ott vagyok én is én, csak ott vagyok teljes.
Hazaérkezvén némán becsukom a szobám ajtaját magam mögött.  Befekszem az ágyba. Csend van.  Nincs szuszogás, csak a lelkiismeretfurdalás bújt mellém szorosan. Nem jó így. Elfordulok tőle, de hátulról  úgy is szorosan átölel, nem enged.  Ma éjjel ő a társam.




Jobbomra fordulva egy ott felejtett maci néz rám hideg gyöngyszemeivel. Abban a nézésben, a mozdulatlanságban, a szótlanságban benne van minden vád, melyekkel saját magamat bántom.

Néha fáj a boldogság. De csak azért, mert él, formálódik, növekszik, tanul. Ad, majd elvesz, ölel, majd  szíven szúr. Elgáncsol, felsegít, etet  és éheztet. Kínoz és kényeztet.

S ami ennél is jobban, a világon talán a legjobban tud fájni, az a boldogság hiánya, mikor nem szuszog ott mellettem  a nyugodtnak remélt, ámde üres éjszakákon.

2017. március 19., vasárnap

Mangós ruccolasaláta gyömbéres, citromos öntettel

Vasárnap ebédre többféle finomságot készítettem, de ezek közül az én kedvencem ez a saláta volt:

Ruccolához felkockázott paradicsomot és finom édes mangót adtam.

Az öntethez olivaolajat, fehérborecetet, balzsamecetet, egy kevés vizet, citromlevet, gyömbért, borsot, egy kicsi cukrot kevertem össze, majd ezzel nyakonöntöttem a salátát. Ha lett volna otthon, még egy kis csilit is adtam volna hozzá.
A salátához pácolt, grillezett csirkemellett kínáltam.





Isteni, friss, gyorsan elkészíthető.

Komolyan mondom, én elvenném magamat feleségül!  Pechemre más már megelőzött ebben 12 évvel ezelőtt. Szerencsés egy pasas, mit mondjak...